blog2007-07-13 00:13:32Megjelenítve: 4171
 
Nah, ez is megvolt, És gecijó volt.
Tavaly hazafele szoptunk az utazásnál, most meg odafele. Ez a szarabb, de megoldódott. Apafán terveztük az átszállást a Mátészalkai vonatra, de az előző késése miatt lekéstük 10 perccel a csatlakozást. Eddigre az átszállást Apafáról már Debóra módosítottuk, a keller beszélt az irányítóval, de csak nem várt meg minket a csatlkozás. Így volt Debóban két óránk. Addig söröztünk, meg kártyáztunk. Kicsit enhéz volt, emrt az össel eltett lapot le kellett szorítani, hogy el ne vigye a szél. Így persze lekéstük a buszt, amire a következő vonatról szálltunk volna át. Ez a busz volt az utolsó, jöhettek értünk autóval. Azért csak odaértünk és sikerült félig sötétben a sátrat is felállítani. Elmentünk aludni, de 23 óra után pár hülyének eszébe jutott bográcsban paprikás krumplit főzni. Persze mindezt a sátrunktól pár méterre. Azért én tudtam aludni, csak néha ébredtem fel rájuk. Akkor káromkodtam.
A második napon remek szél fújt és a sodrás is nagyon erős volt. Elindultunk, mi együtt akartunk maradni a 4 hajóval, de nem sikerült, mert ahhoz, hogy a hajó irányítható legyen, haladni kellett. Egyszercsak lett egy remek örvény, ami lefelé kezdte húzni a hajót. el nem süllyedtünk azért, de megborultunk balra, aminek köszönhetően megmerült kicsit a hajó. Így már bent is volt bőven víz. Ki akartunk kötn i ezt a vízproblémát megoldani, akkor a sodorvonal kapott jól oldalba és megismétlődött az eset, így már egész sok víz lötyögött a kenuban. Felajánlottam mericskének a törölközőmet, de nem volt túl hatékony a dolog. Mentünk tovább, viszonylag közel a Túr-Bukóhoz találtunk néhány horgászcsónakot, abba kapaszkodva vártunk vagy másfél órát. ekkor a négyből két hajóval (azaz összesen 8 ember, amúgy ha jól tudom nagyjából 120 ember túrázott) voltunk ott. Megjött a harmadik egység is, megtudtuk, hogy borulás volt, 8 hajó érintett. Mentünk tovább a Túr-Bukóhoz. Fényképezés, páran ugráltak (én nem), és mentünk Szatmárcsekére. A vízesés mögé sajnos idén sem tudtam a Bukónál bemenni. Közben kiderült, hogy a mi 4. hajónk is borult, ők másfél kilométert sodródtak a Tiszán, mire találtak egy visszaszállásra alkalmas helyet a bal parton (a jobb part itt még Ukrajna). Azért ez nem annyira durva, mint amilyennek hangzik, mert minden hajóban van légzsák, gyakorlatilag lehetetlen őket elsüllyeszteni. Mi már simán megérkeztünk, de volt, aki nem. Volt, aki maga után még egy full üres kenut húzott. Sokan nem azzal a hajóval érekztek meg, amivel elindultak. Az összes hiány két evező, más, komolyabb dolog nem történt. Leégett a karom. Majdnem kihagytam! Este volt ilyen mikrofon+szinit típusú parasztdiszkó. Egy iszonyatosan ótvar hangú fószán, aki az énekes-szintis volt, röhögtünk rengeteget. Rég röhögtem ilyen jót. Nagyon durva hangja volt. Én is énekelhettem volna akár.
Másnap reggel találkoztam utoljára Antival. Kár, pedig némi együtt elfogyasztott kenyeret és az egymás száját elhagyó hangfrekvenciás rezgések füllel történő felfogását és a felfogott jelsorozat értelmezését terveztem volna.
A harmadik nap Tivadarig eveztünk. "Megfordítottuk" a hajót, mindenki a másik oldalon evezett, mint szokott. Ez némi nemtetszést generált az irányomba, de nem baj, jól esett így is, és a táv sem volt sok. Nyugodt vizen remek volt az evezés. Hamar odaértünk, mert a hétvégések mentek haza. Az ebéd volt a vacsora, pontosabban vacsora helyett ebédet főztek nekünk, hogy a hétvégézők is ehessenek. Azt mondtam már, hogy gecijól főznek? Remek, bográcsban főtt étellel várják a meg-vagy nem-fáradt túrázód, hogy a jóllakottságtól tuti álmos legyél ;] Repeta is mindíg van.
A negyedik napon busz vár minket, a sátrainkat (végre) hátrahagyva mentünk a Túrra evezni. Kölcséről indultunk Túristvándiba. Még buszozás közben megtudtuk Pistitől, hogy Kölcse arról híres, hogy nem híres semmiről. Az információ megrészegített és már indultunk is. Az eleje viszonylag simán ment, aztán egyre-másra következtek a bedőlt fák. Ezek ilyen híd jelleggel működnek. Az első ilyen akadálytól annyira megijedtünk, hogy a vizitúrát "gyalogtúra kenuval" váltotta fel. Azaz az akadályt a parton kerültük. Utána ilyen már nem fordult elő. Mármint akadály volt, de gyalogtúra nem. A további bedőlt fákat úgy abszolváltuk, hogy kimásztunk a fára, hogy a hajó ne sérüljön meg, átraktuk a hajót és visszaszálltunk. Ez a műveletsor rengeteg lehetőséget adott arra, hogy vicces és kevésbé vicces dolgok történjenek. Volt olyan, hogy mind a négyen kiszálltunk. Így már lenyomtuk annyira a fát, hogy kát másik hajót át tudtunk engedni. Azán visszahúztuk a hajót párhuzamosan a fával és beszálltunk. A hajó azon nyomban elakadt két másik ágban, amik közül csak 3 Y-tolatás után tudtunk csak hátramenetben kijönni. Volt olyan kiszállás is, mikor én piruetteztem. A fára kiszálltunk, kicsit elfogyott az egyensúlyom. Gondoltam a lábam felhasználásával visszaszerezhetem az elveszett, ámde fán állva igen előnyös tulajdonságomat, miszerint egyensúlyban vagyok. Nem sikerült. Valami mérlegállás szerű pózt mutathattam itt be. De dőltem tovább, úgyhogy elkezdtem a arommal körözni, hogy majd attól. Gondolhatod, nem. Lassan, de biztosan dőltem. Pisti már készítette a fényképezőt, de Réka a poént megszüntette. A Tút úgy döntött, ha engem nem, akkor Rékát vizezi össze, szegény a következő fáról lecsúszott és jól vizes lett. Egyébként a túr nem mély folyó, a legtöbb helyen 30-100cm és lelátni az aljára. Ezalól mindenhol kivétel volt az a szakasz, amikor ki kellett szállni a fára, mert akkor 150cmnél is több volt. Túristvándiba negatív rekordidő alatt érkeztünk. A malomba nem mentünk be és idén Kölcsey sírját is kihagytam.
Az ötödik nap. Gergelyiugornyára mentünk. Ez gyakorlatilag egy üdülőfalu Vásárosnamény mellett. Az evezés megint nyugodt volt, itt már be tudtuk egymást várni, sokat csorogtunk. Erről a napról sokmindent nem tudok írni, szimplán remek volt, mint a többi.
A hatodik, az utolsó igazi nap jött. Választani lehetett, hogy vagy evezünk felfelé a Szamoson, vagy élményfürdő. Az időjárás választott, 8 embert kivéve mindenki hazament. Felhő volt bőven, a napot nem láttuk, szél viszont nem fújt. Úgy döntöttünk, indulunk, igaz csak hárman, mert Réka pihenni akart inkább. A hazamenők miatt volt egy kis kavarodás, mert Pistiék sem maradtak így. Ezért elestünk a legfinomabb kajától, a slambuctól. Ezt sajnáltuk a legjobban. Nagyon későn, deélben indultunk evezni Morpheussal (eredeti nevén: Dzsindzsa). Ő egy három személyes kenu és azt lehet róla tudni, hogy ebben eveztem öt éve először a Tiszán. Azóta szépen fel lett újítva. Tehát elindultunk felfelé. A folyókon is számozva vannak a kilométerek, mint az úton. A Szamoson 0-ról indultunk. Rengeteget eveztünk már, úgy gondoltuk, hogy legalább 3 km, csak a táblákat ellopták. Aztán megláttuk a táblát és lesújtott: 1. Kicsit csalódottan húztunk, mert jóval többnek tűnt. Eveztünk, eveztünk, odaértünk a komphoz. Ez egy érdekes szerzemény, mert keresztben egy drótkötél van kifeszítve és ahhoz rögzítve a komp. Mi pedig eveztünk felfelé, folyásiránnyal szemben. A hajó csak úgy hasította a vizet, de minden bokrot volt időnk megnézni, mert nagyon nagy volt a sodrás. Mire odaértünk a komphoz, láttuk, ahogy oda-vissza megy. Gondoltuk, mostmár átmegyünk előtte. Közben álltak rá fel az autók. Egyszercsak (mikor a komp kötelétől olyan 10m -re voltunk) motorbőgés, nagy füst a komp felől. Bazmeg, ez elindul! Elkezdtünk evezni, mint a hülye. Át is értünk a kötél alatt hamar. Kikötöttünk egy homokpadnál, amit el is kereszteltünk Károly minifélszigetnek. Csórók voltunk, zászló nem volt, csak zászlórúd egy bot személyében. Le is szúrtuk és elkereszteltük Károly karónak. Akkor tapasztaltuk, hogy a botnak kicsit rohadt már a kérge és erősen szarszagú. Szóltam Jutának, hogy szagolja emg ő is, annyira lelkes volt, hogy beleütötte az illatos kezembe az orrát. Így már midnenhova magával vihette az illat. Persze a szag nem volt lemosható a kezemről. Már eveztünk, mikor Gábor konstatálta, hogy a fogsora nyomokban pogácsát tartalmaztuk. Javasoltuk neki, hogy, talán kipiszkálhatná, erre: "A szarszagú kezemmel nem fogok a számban turkálni!" Végül is érthető. Másfél óra múlva tartottuk a következő pihenőt, nem sokkal a 6. folyamkilométer előtt. Itt egy kisebb darab fűzfát találtunk. Felhívűásomra Gábor átadta Jutának, mintha virág lenne és örültek. Utána én átmentem kertészbe és elültettem, majd az újdonsült fát, ami volt vagy 70cm magas azonnal meg is másztam. Folytattuk utunkat, a 9 -es táblánál (ez volt a következő a hatos után, a többit gondolom ellopták a cigányok) mondtam, hogy mostmár evezzünk tovább, mert nehogy már ne kétjegyű legyen a fölfelé megtett táv kilométerekben kifejezett jelzőszáma. Tizes persze nem volt. A tizenegyes feltételezett helyénél nagynehezen elértünk egy homokpadot és kikötöttünk. A táblát nem láttuk sehol. A férfi wcnél (a homokpad távolabbi vége) Gábor felfedezte, hogy ott bújkál a tábla a bokorban a feltételezett helytől 50m -re. Rohantunk oda, mint a lakatlan sziet lakói a mentőhajóhoz. Azért elég szar poén lett volna, ha nem vesszük észre a táblát, mikor ott vagyunk mellette. Megpróbáltuk lefényképezni, de lemerült a fényképező. Azért annyit basztattuk a gépet, hogy lett kép. Indultunk hazafele, mert már régen indultunk el. A komp megint majdnem megszivatott. Mikor közeledtünk hozzá, akkor állt fel egy autó rá. Nah, szép lesz, ha most indul, de nem indult. Szerencsére miután felparkolt az utas, a kapitány még leszállt a hajóról és nekiállt horgászni. ;]
Hat előtt nem sokkal értünk vissza. Mikor mondtam Pistiéknek, hogy 11km felfele, leesett az álluk. Ez új rekord. Örültünk azért neki, bár rendesen elfáradtunk. Ha jövőre is erre a túrára megyünk, akkor megpróbáljuk majd megdönteni. Majd korábban indulunk, meg minden.

Képek valószínűleg holnap lesznek. Mondjuk nem sok, mert több kocsmázós kép van, mint vizes, mert inkább eveztünk a vízen.
Remek móka a vizitúra, jöjj hát te is! http://www.fodorsport.hu/
http://blog.htmm.hu/link/?id=348
ElőzőFőoldalKövetkező



Hozzászólások:
juta 2007-07-13 10:01:59
:)))))))))


Lupi 2007-07-13 11:16:14
Jo volt es kesz. :)


marcell ( keller.marcell kukac gmail.com ) 2007-07-13 18:44:26
És én nem lehettem ott :( De jövőre ;]


htmm ( htmm kukac enba.hu ) 2007-07-14 14:35:11
Marcell: hat igen. Most mondjam azt, hogy en megmondtam?! ;]





Én a vagyok. Az email címem , de ezt nem muszáj megadnom.
Hány lába van egy macskának? (betűvel)   
Szerintem: