blog2006-07-11 01:25:24Megjelenítve: 4063
 
Szóval voltam túrázni vízen. Remek volt. Rövid élménybeszámoló következik pigtúrák nélkül. Bár úgyis a legtöbb történés ki fog maradni, annyi minden volt.
Az első evezéssel töltött napon (a 0. napon utaztunk) megnéztük a Tűr-bukót. Itt ömlik a Túr a Tiszába. A Túr magasabb vízszintje miatt nagyon szép látvány volt. Demonstrálta a víz igazi erejét. Mivel itt egy duzzasztógát van, van egy vízesés. Mikor nem ilyen magas a víz, simán be lehet állni alá, bemenni mögé, remek az is. De szerintem a mostani látvány sokkal jobb ezeknél. Leüéltem a legalsó lépcsőfokra, előttem egy -a vízesés által generált- méter magas állóhullám. Elsőre félelmetes látvány volt. Nézegettem egy darabig, csak sajna más is akart oda menni...
Következő napon a Tiszán eveztünk egy rövidet (15km). Lehetett gondolkodni a vízen és gyönyörködni a természetben. Igaz hamar Tivadarba értünk a röviod táv miatt, de ott volt mit csinálni. Megemlítem pl, hogy a Stella csak 250 pénzbe kerül ;] Nem, nem rúgtam be. Vízitúrán még sosem, nem is akarok, ez nem arról szól, legalább is számomra.
Na igen, a Túrban nem csak gyönyörködtünk, hanem eveztünk is rajta. Szűk kis folyó, a kormányost igencsak próbára teszi, néha bedőlt faágakra is ki kell szállnia egy-egy embernek. Én személy szerint jobb szeretek a Tiszán menni, de ezzel kisebbségben vagyok. Ez a nap a legtöbb ember kedvence. Van benne fe alatt átúszás, nádasjárás, meg minden.
A 4. evezős napon 20km volt a táv. Hogy ne fáradjon ki senki, úgy terveztük, hogy 7km után kis pihenő, aztán megint 7km, puhenő és a végén csorgunk/evezünk, kinek hogy tartja a kedve. Az első 7 kilométerből 11 lett, mert nem találtunk kikötésre alkalmas homokpadot. Mondjuk ez engem kevésbé zavart... Viszont ennek örömére a két "boxkiállásból" egy lett. Azért volt, akinek az állóképességét ülőképességét a kemény pad a kenuban próbára tette, ő már nagyon várta, hogy felállhasson végre. Ennek örömére elhatároztuk, hogy jövőre felszigszalagozzuk a hajóra, hogy "homokpad vadász".
Hát, igen, Gergelyiugornyára. Hatalmas tér, végig kocsmák, billiárd asztalok, Typhoon-ok, meg minden ami kell -és nem kell-. Aki nem csak a természetet akarja élvezni (és szereti a mulatós, vagy tucctucc "zenét"), annak ez maga a kánaán. Mi inkább csak játszottunk és viszonylag korán mentünk aludni.
Még mielőtt kifelejtem: a banánozás. Egy bazinagy felfújható banánt képzelj el, amire 6 enba ülhet fel és hajó vontatja 50-60km/h -s sebességgel. Persze a hajó pilótájának a célja az, hogy a kanyarok közben felborítsa a banánt, a banánon ülők ügyességén múlik, hogy meddig bírják. A vontatóhajón ülőknek a pilóta azt mondta, hogy eddig még nem látott ilyen nagy egyensúllyal bíró társaságot. Elsőre csak 4. kísérletre sikerült feldönetnie a banánt. Ezt is ő monbdta. Előttünk ilyen motorozós HMCS-k mentek. Róluk azt gondolná az ember, hogy egyensúlyérzékük teljes birtokában vannak, de nem. Állandóan borultak. Pedig nem kellemes, hatalmasat üt a víz. Ennek örömére lett egy kék folt a homlokomon (a víztől), meg valaki esés közben úgy combon rúgott, hogy utána alig bírtam ráálni. De akkor is nagyon megérte, hatalmas élmény. Próbáld ki mindenképpen. Most éreztem azt először, hogy milyen az, mikor nem tudom, hogy merre van a "fel". Éppen ezért kötelező a mentőmellény. A végére "kicsit" elfáradtunk, már a felmászás, meg a banán felállítása (nem félreérteni) is komoly gondot okozott. Kb ebben az időben sikerült lengedeznem kicsit a szélben. Lecsúsztam az ülőhelyről, a lábam a vízben volt, pontosabban a víz felett "repült", mert a hullám mindíg ellökte a víztől. Én azért biztos ami biztos alapon kapaszkodtam, meg a lábam terpeszbe raktam, hogy ne hagyjam el a fürdőgatyámat... Éppen sikerült megtartani, pedig már lekiekben éppen készültem a "hozzálmárlégyszinekemegytörölközőt" -re. Erről a banánról majd lesz pigtúra.
Az utolsó evezéses napon (tegnap) a banán miatti nem kis izomlázzal indultunk el a legnagyobb erőpróbának ígérkező útra: árral szemben a Szamoson. Mindenki nagy sportteljesítményről beszélt, pedig. A default táv itt 5km felfele és ugyan ennyi vissza, mi erre még kettőt ráhúztunk. Mentünk volna többet is, de aznapra még egy kis élményfürdő volt tervezve. Jövőre lehet megpróbálunk eljutni Tunyogmatolcsig, ez 18km felfele. És utána vissza is kell menni. Ez már tényleg nem egy sétagalopp, de talán nem is lehetetlen. Legfeljebb hatzafele nem tudjuk mozgatni a végtagjainkat ;]. Bár lehet jövőre inkább a 200km -es túrára kéne menni...de ez még meglátás.
Ma hazavonatoztunk. Igaz volt egy apró vihar, ami egy ágat döntött a mozdony áramszedőjére, így másfél órás késést szedtünk össze, mire a másik áramszedővel tovább tudtunk indulni (a felsővezeték-szerelők lekötötték az áramszedőt meg ágtalanítottak). A kényszerpihenő alkalmával volt alklamam kicsit beszélgetni a kalauzzal. Mesélt vicces dolgokat. Pl.:
Kívülről értelmesnek látszó utas: középkorú nő kosztümben. Helyszín a Déli PU, a vonat mellett.
Nő: -Elnézést, hol kell felszállni a vonatra?
Kalauz: -Hát, az ajtón. De végül is bemászhat az ablakon is, de a ruhája miatt azt nem javaslom. Szerintem az ajtón szálljon fel.
Nő: -Köszönöm szépen.

És felszállt...az ajtón. Végül is kérdezett, és megkapta rá a választ. Okos kérdésre, okos válasz.

Még mielőtt elfelejteném: http://www.fodorsport.hu (Firefox-szal és Operával nem megy az oldal :( Viszont pl Konquerorral igen, meg persze sexplorerrel...)
http://blog.htmm.hu/link/?id=183
ElőzőFőoldalKövetkező



Hozzászólások:
djula ( gyula kukac enba.hu ) 2006-07-11 08:31:30
Hu, ez remek lehetett!
Ezek szerint akkor kecsegre te sem mentél :)
Ma lesz Satriani! Menés!


htmm ( htmm kukac enba.hu ) 2006-07-11 15:16:21
Hat, ecseg igy utkozott. De vajon miert hittem azt, hogy nem? Picsaba!


Lüpi 2006-07-14 13:24:04
A nép követeli a vízitúrás képeket!





Én a vagyok. Az email címem , de ezt nem muszáj megadnom.
Hogyan mondanád más szóval azt, hogy ember? (tipp: nézd a domaint)   
Szerintem: