blog2011-05-02 21:59:06Megjelenítve: 4275
 
Megvolt az idei vízitúra is. Szokás szerint Pistiékkel mentünk. A cél a Bodrog-ártér volt. Ez egy természetvédelmi terület, ahova ráadásul nem is lehet csak úgy bemenni. Azért nem lehet csak úgy bemenni, mert el van ilyenkor árasztva -még jó, milyen szar lett volna a porban evezni-, meg ráadásul a belépés még külön engedélyhez is kötött. Ha már voltál a Felső-Tisza+Túr túrán, akkor tudod, hogy milyen a Túron evezni. Leginkább ehhez tudnám hasonlítani, csak szebb tájjal és jóval kevesebb susnyással.
Pénteken 20 óra körül értünk Tokajba, gyors sátorállítás után megnéztük a belvárost. Na nem az építészeti csodákra voltunk kíváncsiak, inkább enni akartunk, ez sikerült is. Utána még némi pálinka és bor fogyasztás után megittunk a sátorban is egy üveg bort és alvás. A másnapi indulás fél tízre volt megbeszélve. Kicsit a Bodrogon eveztünk fölfelé, de ez nem volt durva, kellemes lassú folyású folyó. Egy vízelágazásnál jobbra betértünk az ártérre. Rögtön behajtani tilos táblákkal riogattak minket és parkőrök is voltak, mondjuk nekünk meg engedélyünk. Egy zsilipen kellett átkelni. A magasabb hajók fölötte, a többi alatta ment át. Ez úgy nézett ki, hogy le kellett feküdni a hajóban és be a zsilipbe. A plafonon szaladtunk a kezünkkel, úgy mozgattuk a hajót. Bejártuk a környéket. Nekem a legjobban a víz alatt növő flóra tetszett. A víz felszíne még tiszta, de a felszín alatt fél méterre már kész őserdő volt, szép nagy levelekkel. Nagyon szép volt. A nap végén egy Viss nevű faluhoz érkeztünk. Ekkorra mondjuk szakadt az eső. Kifejezetten idegesítően kezdett rá, hol esett, hol nem, nem tudtam eldönteni, hogy vegyek-e esőkabátot, végül a nem mellett határoztam. Az eső meg úgy döntött, hogy nagyon szakadni fog. Megérkeztünk, kivittük a hajókat és rájöttünk, hogy jobb, ha a kísérőautóról nem cuccolunk le, mert minden csak elázik. Fakultatív programként felállítottunk egy sörsátrat, hogy majd az alá kirakjuk a táskákat. Addigra el is állt az eső, ezt jól tette, mert pont kezdtem volna a szélben vizesen áthűlni. Közben kiosztottak nagyon finom babgulyást is, még kellemesen meleg volt, ráadásul még erős paprikára is gondoltak.
A nomád táborok nagy előnye, hogy nem mondhatjuk, hogy kimegyünk a kocsmába egy két raklap sört meginni, szóval hamar mentünk aludni. Másnap indultunk tovább. Némi bozótrendezés után eljutottunk egy kis gátig, ahol át kellett emelni a hajót (nem nekünk, a túravezetők még ezt is megcsinálták helyettünk). Hamarosan újra a Bodrogon eveztünk, most már folyásirányban. Kicsit később, gondoltam, némi anyagcsere céljából megtekintem a part menti bokrok árnyékos oldalát is. Találtunk is egy kikötésre alkalmas, látszólag kevésbé sáros helyet. Ha így vezetem be a dolgot, gondolhatod, hogy nem kevésbé volt sáros. Kiléptem és nekiálltam süllyedni. Már térdig benne voltam a sárban, de még nem éreztem a talajt a lábam alatt. Ez volt az utolsó esély, hogy ne borítsam fel kiszállás helyett a hajót, gyorsan visszamásztam. Olaszliszkán már volt rendes wc. Ott csak egy pisilésnyit tartózkodtunk, mentünk is tovább, mert ma már dolgozni kellett menni. A maradék távot megállás nélkül húztuk le, elsőnek értünk vissza Tokajba. Összeszedtük a cuccunkat, megpróbáltuk nagyjából rendbe szedni magunkat (nem sikerült) és indultunk haza. Út közben még megálltunk bort venni és kajálni. Elég későn értünk haza, de ehhez semmi kedvem sem volt. Sokkal jobb sátorban aludni, mint szobában és munka helyett evezni!
http://blog.htmm.hu/link/?id=713
ElőzőFőoldalKövetkező



Hozzászólások:
Még nem van ;[



Én a vagyok. Az email címem , de ezt nem muszáj megadnom.
Írd be számmal, hogy hatvanhat.   
Szerintem: