blog2013-07-22 12:32:24Megjelenítve: 1424
 
Idén is megvolt a vízitúra. Új vízen idén nem jártunk, a "Vadvíz Kárpátalján + Felső-Tisza" túrát teljesítettük.
Ukrajnában a helyzet változatlan. Elmaradottak, de látszólag nem is akarnak ezen változtatni, pedig a Tisza nagyon szép és lenne is fizetőképes kereslet például angol WC-re is akár. Mi még az érkezés napján átmentünk Ukrajnába tankolni. Odafelé nem volt semmi probléma, 275 Ft -ra jön ki egy liter benzin. Megnéztük a Turul szobrot a határ Ukrán oldalán és indultunk vissza. Az ukránok még nem jöttek rá, hogy ha szívatják a túristákat akkor azok előbb-utóbb még ennyien sem mennek át pénzt költeni. A határőrök tudnak magyarul, de nem akarnak magyarul beszélni, inkább hagyják, hogy kézzel-lábbal mutogassunk, persze ezen meg felháborodnak. A vámvizsgálat után az egyik határőr mutogatott az autó motorjára, az volt gondolom a célja, hogy állítsam le. Motor leáll, utána 2 másodperccel elkezd mutogatni, hogy akkor most fél métert menjek előre, mert ő ott adja az útlevelet. Motor beindít, fél métert előre, motor leáll megint. Nyilván fájt volna neki arrébb menni, földbe gyökerezett a lába. Útlevelet vissza adta, közölte, hogy akkor lehet menni. Jó, akkor indulunk, biztonsági övet becsatol...nám, de már mondja is: "Azt mondtam, hogy lehet menni, akkor lehet menni" Persze látta, hogy az övet becsatoljuk, de most éppen nem volt rajtunk kalap. Másnap már csoportosan mentünk át. Végre elfelejtették azt a hülye papírt, amire az utazásunk célját kell írni. Tényleg nem volt semmi értelme, mert azt írtál rá, amit csak akartál. Most új szopatást találtak ki: minden kenu mellé kell egy ember, ezer papírt kitölteni kenunként, különben nem engedik át. Több, mint 2 óra ment el ezzel. Bár ilyen precízen tartanák karban a hídjaikat, akkor nem lennének életveszélyesek (erről majd postolok képet)!
A Tisza alacsony volt és Ukrajnához képest kevés akadály volt a vízben, idén is megúsztuk a borulást. Igaz az első nap megszívattuk magunkat egy kicsit, de volt elég erőnk, hogy a nagy sodrásban visszamenjünk így csak egy kis hajóátemelést nyertünk, más nem történt.
A magyar szakasz továbbra is nagyon nyugodt, pihentető rajta evezni. Itt már van rendes infrastruktúra, de a kempingesek hozzáállása észre vehető: van, ahol semmi sem fejlődött (igaz évek múltán a törött WC ülőkét kicserélték) (Tiszabecs), van, ahol apróságokat azért észre lehet venni és ezért évről évre szívesebben megyünk oda - ez Szatmárcseke.
A Tiszán a legjobb élményhez egy őz kellett. Láttuk, hogy ott van valami barnás a vízben. Biztos fa... De keresztbe mozog! Akkor kutya úszik. DE ahhoz túl nagy a füle! Egy őz úszott át kereszteben, utána a meredek parton fel és elfutott. Nem gondoltam volna, hogy az őzek ilyen jó úszók.
Viszont 12 év után idén volt először, hogy nem csak pozitív szájízzel jöttünk haza. Szerintem a túravezető csapat túl profi lett. Megvan a túrának minden percére a forgatókönyv, ezt be is tartják, csak közben az egész olyan, mintha egy futószalag lenne. Legjobb példa erre az ugornyai vacsora. Szinte mindenki keveselte a pörkölt mennyiségét (én még repeta után is éhes maradtam, de mondjuk ez nem jó kiindulási alap). Később véletlenül kiderült, hogy azért volt kevés a kaja, mert felborult a bogrács. Ha ezt elmondják, akkor nincs hőbörgés, viszont együttérzés igen. Balesetek előfordulnak, de ha nem tudjuk, hogy mi történt az sokkal rosszabb (és akkor mi találgatunk). 13 túra utén sikerült elrontani a nevemet is. Erre én nem vagyok érzékeny, de most tényleg nagyon furcsán jött ki, a többiek szerint igencsak kellett volna egy bocsánatkérés. Jövőre olyan túrát szeretnék, amikor nincs ilyen pontos forgatókönyv, mint régen. A profizmus attól megmarad, de az ilyen dolgokat, ráadásul a túra végén, simán lehetne kezelni úgy, hogy ne maradjon utána senkinek negatív érzése.
Lüpi új fényképezőjének köszönhetően fotók lesznek, de későbbi postban.
http://blog.htmm.hu/link/?id=7711 db komment.